Megérkezve a kapu elé, a "fogadóbizottság" csengetés nélkül is lelkesen üdvözölt, egy tekintélyt parancsoló külsejű német juhász és egy torzonborz, fehér keverék kutya képében. Az utóbbi egy kutyahámot viselt, melynek oldalán egy – MA SZABAD VAGYOK – felirat virított.

 

Anikó vezetett át a virágba borult ősfák alatt nyugvó kerten, majd a szőlőindákkal beszőtt terasz boltívei alatt kávéval kínált.

 

A már giccsbe hajlóan kék Balaton, virágillat és madárdal hatása alatt pihegtem éppen, amikor megérkezett Sebő Gyula, a 2010-es termékkatalógusból már számomra ismert széles mosolyával, karján egy nagy tálca süteményt egyensúlyozva.

 

GKB: Csodálatos itt minden! Most már értem, miért ragaszkodott beszélgetésünk helyszínéhez.

SGY: Már ki is mondta a lényeget. Egy nyüzsgő irodaház sok mindenre jó, de beszélgetni … De elárulom, hogy első kutyás élményem is a Balatonhoz fűződik és amíg a kávéját issza, szívesen elmesélem.

GKB: Megkönnyíti a dolgomat, köszönöm.

SGY: Kb. 5 éves lehettem, amikor balatoni kertünkbe rövid időre beköltözött egy vizsla-forma kóbor kutya. Sovány volt, oldalán mély seb tátongott. A simogatást nem hagyta senkinek, leszámítva engem, viszont az élelmet bárkitől elfogadta a családban, sűrű farkcsóválások közepette. A maradékot gondosan elásta a kert különböző szegleteibe. Szüleim elmagyarázták, ezt azért teszi, hogy legyen ennivalója szűkösebb időkben is.

Délutánra azonban a kutya eltűnt. Aggódva kérdezősködtem megint, hogy mi lesz akkor az étellel, amit elrejtett. Egyszer majd visszajön érte – hangzott a korántsem megnyugtató válasz.

Aznap este az M7-esen Budapest felé egy vizsla-forma kutyát láttam a kocsi ablakából, amint a leálló sávban ügetett.  Visszanéztem, hátha észrevesz. Tisztán láttam a sebhelyet az oldalán. Persze nem jött vissza soha többé, pedig sokáig őrködtem még az elásott ételmaradékok felett. 

GKB: Kedves kis történet!

SGY: Különösen azért szeretem, mert amennyiben lehetséges, hogy kutyák iránt érzett elhivatottság érzése csupán egyetlen pillanat műve, esetemben ez akkor történhetett. Talán az ebből az élményből fakadó lelkesedésem segített vállalkozásunk építgetésében, míg mára már sok-sok embernek munkát, biztonságot vagy akár életcélt adhatunk. 

GKB: Azért remélem, hogy pihenésre is jut idő.

SGY: Nos, tartósabb távollétünk jár némi kockázattal, de azért el tudunk szabadulni. Nem hiába keressük csaknem 20 éve már a megfelelő embereket a megfelelő helyre. Fontos feladat számunkra, hogy a már bevált kollégákkal, partnerekkel, kiknek képességeit, vágyait jól ismerjük, együtt tudjunk fejlődni. Ez azzal is jár, hogy beosztástól függetlenül, figyelembe kell vennünk munkatársaink egyéni céljait és érdekeit, valamint meg kell találni velük a közös nevezőt. 

GKB: Ez biztos nem könnyű. Valószínűleg nem is sikerülhet mindig!

SGY: Ennek ellenére próbálunk szeretettel viszonyulni mindenki felé és nyitottak vagyunk más problémáira. Persze, egy hosszabb távú együttműködés sem garancia arra, hogy nem érik az embert nagyobb csalódások.

GKB: … és akkor mi segíti tovább?

SGY: Sok minden! A feleségem például, aki töretlen optimista és jól ellensúlyozza borúlátó gondolkodásomat. Nyilván nehéz az elszenvedett csapásokat - legyen az akár üzleti vagy magánjellegű – feldolgozni. Könnyebb csak akkor lesz, ha bele tudjuk élni magunkat a bennünket sújtó cselekedetek mögött húzódó érzések vagy érdekek szövevényébe, illetve nem rágódunk sokat a már elszenvedett vagy várható veszteségeinken.

GKB: Tegyük fel, hogy az „ellenérdekek” vagy érzések túlontúl elsöprőek vagy gonoszak és a veszteségek hatalmasak?

SGY: Nos, jómagam, az iménti kérdések tisztába tétele nélkül nem tennék elhamarkodott lépéseket ilyen esetben sem, mert a tökéletes megoldások nem így születnek. A tapasztalat egyébként a Julius-K9 esetében azt bizonyította, hogyha a baj „elég” nagy, akkor hamarosan túlszárnyaljuk önmagunkat. Egy vesztes helyzetből könnyebb csodát tenni!

 

 

Legutóbb például, egy osztrák kereskedő partnerünk, aki mintegy 1000 viszonteladó kiszolgálását végezte és ezért sok évig segítettük nagy értékű áruhitellel, Julius-K9 feliratot viselő hamisítvány termékeket értékesített Európa-szerte. Alig bontottuk fel vele szerződésünket 2009 közepén, már forgalomba is került további mintegy 500 féle termékünk hű másolata, egyenesen a Távol-Keletről. Ha egy vállalkozónak egyszerre kell visszaszereznie kintlévőségeit, elbitorolt márkanevét és a felvevőpiac jelentős részét, … nos ott csak egy átfogó, hosszú távú koncepció segíthet.

Egészen addig, amíg a helyzetet, valamint a partnerből lett ellenfél taktikáját és erejét nem mértük fel kellőképpen, csak vaktában lövöldöztünk. Tudatában voltunk annak, hogy az évi 100 %-os növekedésünk mellett minden egyéb területen óriási lemaradásokat kell behoznunk, legkésőbb 6 hónapon belül. Első lépésként különböző országokban olyan ügyvédi irodákat bíztunk meg képviseletünkkel, melyek maximálisan azonosulni tudtak problémáinkkal. 

GKB: Az ember ilyen ügyvédekről csak a mesében hall!

SGY: Pedig van ilyen. Viszonyunk szinte valamennyiükkel családias. Nem is kellett sokáig keresgélnünk. Ilyen a kapcsolatunk a jelenlegi európai forgalmazóink nagy részével is, akikkel villámsebesen átszerveztük az árainkat és az általános értékesítési stratégiát. Ezzel egyidejűleg tovább fejlesztettük termékpalettánk mintegy 70 %-át, valamint teljesen új, mondhatni forradalmian új termékeket hoztunk forgalomba. A találmányokat levédtük, amilyen módon csak lehetett, továbbá 2010-es fejlesztéseinket Innova Dog Comfort (IDC) névre kereszteltük. Ebbe tényleg mindent beleadtunk. 

GKB: Mindez 6 hónap alatt sikerült?

SGY: Úgy látszik, igen! Én is csak most számoltam utána. Tudja, ebben az időszakban kicsit összefolytak számomra a napok. 

GKB: Jól látom, hogy a megélt negatív élmények hozzájárultak ahhoz, hogy ez sikerülhessen? 

SGY: Kétségtelen! Fejlődésünk kulcsát többnyire ellenfeleink adják a kezünkbe! A többi már csak a szorgalmunkon múlhat.