Nyakörv vagy kutyahám?
A kutyahámok leendő vásárlói gyakran teszik fel nekem a kérdést:
- Ha hám van a kutyán, akkor az kevésbé fog-e húzni sétáltatás közben?
Nos, az érdeklődők tájékozatlanságán mind a mai napig meglepődöm. Hiszen ki ne látott volna szánhúzó kutyákat hatalmas terheket húzni. Ha máskor nem, hát gyermekkorunk aranyásó regényeiben tűnt fel ez a nagy múltú felszerelés, mely joggal nevezhető a kutyahámok „királyának”, maga a szánhúzás meg a professzionális kutyafelszerelések bölcsőjének.
Szinte sehol máshol nincs ennyire ráutalva mindennapi munkája során az ember kutyájára és egyidejűleg a felszerelés minőségére, mint az örök hó birodalmában. Mert a kutyahámokat annak idején bizony teherhúzásra találták ki és elhamarkodott lenne az a kijelentés is, hogy a szekeret vagy szánt húzó lovak szerszámainak mintájára készítették az első darabokat. Az igavonó állatok húzó hámjainak nagy része hosszú ideig az állatok nyakán rögzültek, mely megoldás a kutya esetében a vontatható teher súlyát igencsak lekorlátozná. Mi volt tehát előbb? Az igavonó állatokra, a kutyákra vagy akár az ókor hatalmas piramis építéseinél dolgozó emberekre készített húzóhám? Nehéz lenne biztonsággal megállapítani. Az viszont biztos, hogy ma a kutyákat már szinte kizárólag sportból és kedvtelésből fogják be kocsik és szánok elé. Az itt használatos felszerelések speciálisan erre a feladatra lettek kifejlesztve, így az ebtartók széles körében nem igazán használatosak.
Kutyahámot az ember például azért használ, hogy a pórázon való vezetésnél kedvencének nyakát megóvja a szorítástól, szőrkopástól. A tehetségesebb kutyák akár a „hattyú halálának” jelenetét is képesek eljátszani, egy-egy kisebb rántás után a nyakörv szorításában, így nem csoda, ha sokan más alternatívát keresnek.
Nem elhanyagolható szempont a felszerelés kiválasztásánál az esztétika sem. A hámok és kutyaruhák színek és formák széles skálájával páratlan „optikai tuningra” adnak lehetőséget. Megfigyeltem, hogy egy felöltöztetett ebre embertársaink jobban odafigyelnek, illetve vigyáznak. Azonkívül egyes kutyahámok alkalmasak lehetnek emberi világunk számára üzeneteket közvetíteni. Az első, erre a célra hivatott hám az úgynevezett „kenndecke” volt Európában, mely elnevezés a „kennen” ismerni, megismerni és a „Decke” takaró, lepel szóösszetételből ered. A recept egyszerű: végy 2 darab trapézformára kivágott pvc-t, legrövidebb oldalukkal fordítsd őket egymásnak és a négy távolabbi sarkát gömbölyítsd le. A forma kivágva a középső részénél nyeregszerűen rá van fektetve a kutya hátára, miközben a két trapéz a kutya mindkét oldalára rálóg. A termék feltűnő, általában sárga vagy fehér színben készült, oldalára gyakran egy egyesület vagy éppen Polizei vagy Police felirat volt rászitázva. A hám valamikor a ’70-es és ’80-as évek között már világszerte a szolgálati és munkakutyák ismertetőjegye lett, holott a felszerelés számos praktikai és esztétikai hiányosságot hordozott magában, ezért bevethetősége elég korlátozott volt. Az ergonómiailag sok fontos szempontot figyelmen kívül hagyó forma a kutya mellkasa alatt és az előtt futó bőr rögzítő pántok és fém rögzítő csatok csupán az utóbbi 5 évben kezdtek finomodni. A kényelmetlenül vastag, béleletlen bőrszíjazatot a kutya testére simuló hevederek és műanyag csatok váltották fel és a forma is egy picit alakulni látszott. Mindez már azonban későn.
Európa kutyás elitje, a legnevesebb kiképzők, fegyveres- és mentőalakulatok érdeklődése az ezredfordulótól kezdve fokozatosan egy új termék irányába fordult, egy új kutyahámra, melynek bölcsője Magyarország, de híre mégis futótűzként terjedt a világon. Három évtized után ez volt az első felszerelés a „kutyavilágban” mely a sport és a divat tekintetében is lázba hozta a felhasználókat és a felszerelés gyártó cégeket egyaránt. A termék megalkotásánál a természettel, a kutyák mozgásával való teljes harmonizálás volt a cél. Mi más szolgálhatott volna a forma kiválasztásának alapjául, mint egy farkas. Az egyszerűség kedvéért legyen inkább egy európai farkassal megegyező méretű kutya és egy arányossági szabály, mely a természetben minden élő szervezet felépítését és arányait meghatározza: az aranymetszés.
A hám nyeregrészének méretei, oldal- és középrészének egymáshoz viszonyított aránya így meghatározva a hámban szaladgáló kutya tanulmányozása során lenyűgöző eredményt hozott. Feltűnő mérete ellenére tökéletesen simult az állat testére. Ezután következett a számtalan kiegészítő kidolgozása. Egy kényelmes, tépőzárral, műanyag vagy fém alkatrészek nélkül állítható mellöv, merevített, zárható tartófogantyú, jól láthatósági elemek, valamint lámpatartó és egy tépőzárral a hám oldalán rögzíthető, ezáltal variálható felirat. Nehéz feladat volt a számtalan méretű és gyakran a természettől elrugaszkodó arányokkal rendelkező kutyák számára a megfelelő méretskála kialakítása is.
Bár a termék tesztelésében és fejlesztésében jelentős szerep hárult a magyar szakemberekre, nem meglepő, ismerve sok magyar találmány sorsát, hogy annak piacképességére és gyakorlati előnyeire nem a hazai kutyasport élvonal figyelt fel. Elsőként a bécsi rendőrkutya kiképző központ (BPD Wien-Strebersdorf), az osztrák Belügyminisztérium, a Bad Kreuzen-i kiképző központ (BAZ), valamint Európa egyik legnevesebb kutyás katonai kiképző bázisa, a MilHuZ (Militärhundezentrum Kaisersteinbruch) rendszeresítette a terméket egységeinél. Sorra érték egymást azonban az európai termékbemutatók. A bajor készenléti kommandó felkérésére tartott előadás egyenes utat biztosított a németországi sikerhez is. A kiképző centrumokban folyó nemzetközi találkozóknak köszönhetően 2003-tól a K9-Powerhám néven ismertté vált felszerelés a világ legtávolabbi pontjaira is eljutott. Ekkor jelentek meg az első tépőzárral cserélhető vicces feliratok is, melyek páratlan divathullámot indítottak el. Számomra ez a hám elsősorban praktikussága miatt kedves. Könnyen, a kutya fején átbújtatva szerelhető fel. Fogantyújánál tartva idős kutyámat is segíthetem a közlekedésnél, de be kell vallanom, jól esik az is, hogy a hámot hordva rendszeresen mentő- vagy rendőrkutyának nézik, de minimum egy háborús veteránnak. Azt hiszem, időközben ő is azonosult ezzel a szereppel. Legalábbis úgy mászkál, mint aki tisztában van a veteránoknak járó többletjogokkal…
